Ha van szentháromság a lézergravírozásban, a pontos fókusz az egyik. Általában — különösen kezdőként — megbízunk az eszközökben. Elkerüli a figyelmet, hogy a lézer fénypontja (spot) rendkívül kis területen koncentrál.
Ebben a számban egy furcsa információ rejlik: a lézer spot szinte sohasem négyzet alakú — hanem téglalap. A hosszabbik oldal iránya meghatározza, hogy az X vagy az Y tengellyel párhuzamosan érdemes gravírozni. Ezt érdemes egyszer letesztelni és rögzíteni.
Képzeld el, hogy egy dither kép fekete pixelei egyenként pontosan akkora helyet foglalnak, mint a spot. Ha a spot pontosan a pixelre fókuszált, pontos jelölést kapsz. Ha a fókusz hibás — a spot nagyobb —, a jelölés átér a szomszéd pixelbe.
Spot = pixel. A lézer pontosan a fekete területet égeti el — részletgazdag, kontrasztos eredmény.
Spot > pixel. Minden jelölés nagyobb a kelleténél, átér a szomszéd területbe — elmosódott, részletszegény gravírozás.
A fókuszhiba hatása összetett: nem csak elmosódást okoz — kisebb erő is elegendő lenne pontosabb fókusszal, vagy ugyanolyan erőn nagyobb sebesség lenne elérhető.
Pontos fókuszhoz tiszta lencse kell. A gravírozáskor keletkező füst és korom a lencsére rakódik — fénytörést, teljesítményveszteséget okoz, rontja a fókuszminőséget.
Rendszeres, nagy erőjű vágásoknál elégtelen hűtés esetén a lencse meg is repedhet. Ezt csak csere orvosolja — ezért érdemes a lencsét legalább havonta ellenőrizni és szükség szerint tisztítani.
A fix fókuszú moduloknál a gyár előre beállítja a fókusztávolságot — ez általában a vágáshoz van optimalizálva, nem feltétlenül a gravírozáshoz. Érdemes ellenőrizni.
Az állítható fókuszú moduloknál menetes lencsetartóval lehet fókuszálni. Az optimális fókusztávolság megtalálása után tolómérővel mérjük meg a modul aljától a lencsetartóig, és rögzítjük — pl. gumi tömítőgyűrűkkel, amelyek megakadályozzák a véletlen elmozdulást.
Ez az elsődlegesen ajánlott fókusz-ellenőrzési módszer. Egyszerű, vizuálisan egyértelmű eredményt ad.
Helyezz egy lapot (pl. rétegelt lemez) az asztalra. A bal oldalára tégy ~1 cm-es emelőt (egy darab fa, könyv) — így ferde síkot kapsz.
Rajzolj két vonalat LightBurnben: egy X-tengellyel párhuzamost (az asztal szélességénél 10-10 mm-rel rövidebbet), és annak közepén egy 50 mm hosszú merőlegest. Ezeket gravírozd rá a ferde lapra (300 mm/perc / 90%).
A ferde lap miatt a vonal baloldalt vastagabb (közelebb a lézer), jobboldalt is vastagabb — a közepén kell a legvékonyabbnak lennie, ahol a fókusz pontos.
Ha a legvékonyabb pont a középvonalnál van: pontos a fókusz.
Ha nem ott van: mozgasd a modult a legvékonyabb szakasz közepére. Mérjük meg a távolságot a lap és a modul között tolómérővel — ez az új fókusztávolságod.
Ellenőrizd egy újabb vonalgravírozással.
Gyors, de megbízható módszer a mindennapos ellenőrzéshez:
Helyezz egy fekete alumínium névjegykártyát az asztalra — mellé tegyél alátétet, hogy el tudd csúsztatni.
Állítsd be a fókuszt a kártyára. Kapcsold be a lézer jelölőfényt (0.1–0.5% — látható, de nem égeti az anyagot).
Lassan csúsztasd el a kártyát a lézer alatt. Hallani kell egy zümmögő-zizegő hangot — ez az anyag elégésének jele.
Ha nem hallod a hangot: a fókusz nem pontos — vagy a ventilátor zavar. Figyeld a fény intenzitását is: pontos fókusznál kissé erősebben, vörösebben izzik fel.
Pontos fókusz hatása: számottevő minőségi javulás — részletgazdagabb kép, kisebb szükséges erő, nagyobb elérhető sebesség.